Borongós, esős, őszi napon kaptuk a hírt, elhunyt Lajos.
Idős, sokat tapasztalt kollégaként került a Patakyba és hamar megtalálta a hangot a fiatal kollégákkal és a diákokkal.
Kémiát és németet tanított majd két évtizeden át.
De nem a tananyag volt a legfontosabb az ő óráin, hanem a nevelés.
A nevelés, amit legnagyszerűbben a színjátszó körön keresztül adhatott át az egész iskolának.
Az általa írt és rendezett színdarabokkal minden résztvevő és néző számára maradandó emléket adott.

Az egyik könyvében így kiáltott fel:

“Nem mindenki hal meg.

De nem ám!

Csak az, akit elfelejtenek…”

…hát nem felejtünk el Lajos, történeteidet, a XX. századi nehéz idők emlékét és emlékedet megőrizzük.

Temetése 2020. november 6-án szűk, családi körben lesz.

Gondoljatok rá aznap szeretettel, így búcsúzva el Tőle.

Babosa Antal ig.